Teleki-kastély (Községháza) 
A Teleki-kastély a hozzátartozó parkkal, a község központjában, a Rákóczi utca, a Kossuth utca és a Hársfa utca által határolt területen fekszik. Gróf Teleki József építtette, a dokumentumok tanúsága szerint 1914-ben. A kastély 1944-ig szolgált a Telekiek lakóhelyéül. Ekkor már több mint tíz éve Gróf Teleki Mihály irányította az itt lévő gazdaság életét. A háború alatt kórházként, majd fogolytáborként használták. Nem sokkal később a tetőszerkezet leégett. A háború után közösségi tulajdonba került az épület, amely termelőszövetkezeti irodaként, és tanácsházaként is működött a szocializmus évtizedeiben. Jelenleg az önkormányzat tulajdona, itt kapott helyet a helyi művelődési ház (Faluház), a posta, az orvosi rendelő, a könyvtár, egy raktárhelyiség, a kábeltelevízió központja, valamint a polgármesteri hivatal is, szinte minden fontos intézmény az óvodán és az iskolán kívül. A grófi élet emlékeiből kevés maradt meg, egyelőre tervezés alatt van egy, az elmúlt évszázadot bemutató állandó kiállítás a kevés, rendelkezésre álló tárgyból. A kúriaszerű épület a község legfontosabb jelképe, amely a község címerében is megtalálható, helyi védettséget élvez. A kastély előtt a grófi időkből megmaradt, szép park van, sok-sok évtizedes fákkal, amelyek kellemes, nyugodt hangulatot adnak a környéknek. A park egészen a 90-es évek közepéig körbe volt kerítve, valamikor el is volt zárva. A grófi családon és a belső személyzeten kívül más nem mehetett be a parkba, ezt a hagyományt az újabb rendszerváltozás után is néhány évig megőrizték a községi vezetők, mert igazából ekkor sem volt szabad bejárás. Ma viszont csak a régi kerítés alapok és oszlopfők övezik a területet, utalva a múltra, de hangsúlyozva a közpark jelleget, hogy az mindenki számára élvezhetően nyitva álljon. 2003-ban az önkormányzat egy fából készült játékvárat helyezett ide kis hintákkal a kisebb gyerekek örömére. Az önkormányzat az önállósodás után külsőleg tatarozta az épületet, 1997-ben belső lambériázás, később mennyezet felújítás, illetve a régi fapadló burkolólapokra történő cseréje is bekövetkezett. 2004-ben helyi védettség alá helyezték az épületet, majd a következő évben egy sikeres pályázat segítségével teljes tetőkorszerűsítés történt. 2009-ben az önkormányzat uniós pályázatot nyújtott be a községháza felújítására, s a pályázat eredményeképpen 2011 nyarán elkezdődhetett a teljes külső felújítás, amelynek révén az épület új színt kap új ablakokkal és ajtókkal.

 

Híd: 
A Fűzvölgyi-csatorna felett átívelő téglaboltozatú híd a dunatetétleni címer másik fontos tartozéka, amely szintén a község jellegzetes építménye. Pontos építési ideje ismeretlen számunkra, a XX. század elejére tehető. Solt irányából közelítve meg a települést az 53-as főút felől a hídon áthaladva érkezik meg a látogató a község központjába. A leghidegebb téli napokon csak a híd környékén szokott jégmentes maradni a víz, ilyenkor szinte minden évben nagy hattyúsereg vészeli át itt a hideg napokat a gyerekek örömére. A 2006/07-es enyhe télen nem fagyott be az “Ér”, így a hattyúk elmaradtak, de ha lesz még hideg tél biztosan újból megjelennek. A hídat 1997-ben újították fel,újjáépítve a kétlyukú boltozatot is.

1999-es kiadvány Bács-Kiskun Megye hídjairól, benne a dunatetétleni híddal

 

Római katolikus templom:
A római katolikus templom épülete szintén régi épület, 1946-ban alakították templommá az egykori grófi magtárat. Belül az ismert katolikus pap, író és festőművész, Prokop Péter festményei láthatóak, amelyek 1952-ben készültek.

Forrás: http://www.asztrik.hu/kincstar/muzeum/prokop.htm

Prokop Péter még dunatetétleni gyakorló papként készítette ezt a száraz vakolatra festett ún. szekkót. A szokványostól eltérő falfestmények sajátos egyediséget kölcsönöznek a templomnak. 2004-ben az egyház a már omladozó vakolatú épületet szépen felújíttatta, s azt az egyházmegye érseke szentelte fel. 2007 tavaszán ismét szépült a templom, ízléses térkövekkel fedték le a betonjárdát.

 

A Fűzvölgyi-csatorna 
Az “Ér” elválaszthatatlan része a település arculatának, a címerben lévő hullámvonal a Duna mellett az “Érre” is mint a község egyik jelképére utal. Tasstól a Szelídi-tóig húzódik a Duna keleti oldalán, több tíz kilométer hosszan. Öntözőcsatorna, amely a Szelídi-tó vízutánpótlását is biztosítja s egyben jelentős horgászvíz A falu belterületének szélét érintve folyik át a településen, a Rákóczi utcai telkek alatt. A csatorna az egykori Duna-ág maradványaként csordogáló ér volt a múlt század 60-as évtizedéig, de ekkor öntözőcsatornát alakítottak ki, amelyben intenzív haltenyésztés folyt. A helyiek által máig “Ér”-nek vagy “Nagyér”-nek nevezett csatorna kiváló horgászvíz volt ekkor a dunatetétleni részeken is. A 80-as években a kifejezett haltenyésztés megszűnt, jelenleg a Bács-Kiskun Megyei Horgászszövetség halasítja a vizet, amelyet a vízügyi igazgatóság kezel. Sajnos a dunatetétleni szakaszon a vízminőség romlása és a haltelepítések elmaradása miatt a horgászturizmus szinte megszűnt, bár korábban sokan vettek vízparti telket a községben kifejezetten a horgászat miatt. Ezért az önkormányzat 1999-ben szervezett, egy a szomszédos települések és az érdekelt hatóságok, szervezetek, politikusok részvételével egy tanácskozást a csatorna vízminőségének a javítása érdekében, hiszen a csatorna sok településen folyik keresztül. Több önkormányzat is érdekelt a probléma rendezésében, különös tekintettel a víznek a Szelídi-tóval kapcsolatos szerepére. Az eltérő érdekeket és az anyagiak hiányát azonban még nem sikerült áthidalni, s a probléma lényegében azóta is fennáll. Meggyőződésünk, hogy a hínár nagymértékű csökkentése, a nádfal megritkítása és különösen egy jelentős kotrás sokat javítana a halak életfeltételein, ügyelve egyben arra is, hogy minél kevesebb vegyszer és szerves anyag jusson a vízbe. Bár a csatorna elsődleges funkciója az öntözés, a megfelelő halállomány a természetes környezet kialakítása révén a település népességmegtartó erejének is fontos része lehetne. A víz azonban nem önkormányzati, hanem állami tulajdon, a feladatok megoldása elsősorban állami feladat, amely olyan összegű beruházást igényel, amely egy jóval nagyobb önkormányzat anyagi erejét is meghaladná. Mindennek ellenére a sűrű vízinövényzet az apróbb keszegféléknek, az oxigénszegény vízben is magát jól érző compónak, a csukának megfelelő életteret nyújt. Ez utóbbi horgászata miatt ősszel néhányan vidékről is felkeresik a községet. De a többi nemeshal, a ponty, a süllő, a harcsa, az amúr már ritka a csatorna dunatetétleni belterületi szakaszán. A víz külterületi és más településeken folyó egyes részein jobb a helyzet, nem utolsósorban a szélesebb meder és az erőteljesebb haltelepítés miatt. A 2007-ben elkészült szennyvízcsatorna-hálózat minden bizonnyal jótékony hatással van a víz minőségére, A horgászszövetség vezetői kérték, hogy a kellő ellenőrizhetőség is legyen meg a belterületi szakaszon, ahol a partot benőtte a növényzet, illetve egyesek lekerítették azt. A gyalogos közlekedés és az ellenőrizhetőség megteremtése a halak szabályos horgászatára ad majd garanciát a haltelepítést végző Bács-Kiskun Megyei Horgászszövetségnek, s ez esetben ígéretük szerint a víz halasítása is megfelelő mértékű lesz. A megfelelő horgászati lehetőség kialakulásának jelentősége túlmutat a horgászérdekeken, a 2008-ban alakult Dunatetétlenért Egyesület célul tűzte ki a part rendezettségének elérését, s több helyen végzett szépítő munkát. A kezdeményezésnek is köszönhetően a vízügyi igazgatóság 2011-ben folyamatos karbantartó munkákat végzett a területen, jelentősen javítva a part kinézetén, s biztosítva annak megközelíthetőségét. Az igazán nagy eredmény eléréseéhez azonban továbbra pénzigényes gépmunkákra, kotrásra és nagymértékű növényzet kiszedésre lenne szükség, hogy az “Ér” ismét jelentősebb szerepet kaphasson a község életében, s egyik kitörési pontja lehessen a falu fejlődésének.

 

“Fenyves”: 
A grófi időkben a kastélyt szépen gondozott park vette körül. A kastély és a Kossuth utca között a telekhez tartozóan a település központjában megmaradt az egyik része. A kastély nyugati oldala mögött is park volt, de a házak épülésével kezdték beépíteni a területet, le az “Érig”. A közvetlen szomszédságban azonban közintézmények létesültek, amelyek nem terjesztették ki a területüket a vízig, így a vízpart mellett megmaradt egy másik része is a régi parknak, amelyet a helyiek “Fenyvesnek neveznek” A fenyőfa sajnos egyre kevesebb benne, de egyébként sűrűn benőtt, erdős jellegű területről van szó. Általában juhar-, szil-, nyír-, hárs-, és vadgesztenyefákat láthatunk benne, de a gróf több nem őshonos növényt is telepített az egykori parkba, a hozzáértők talán ilyenekkel is találkozhatnak. A park Hársfa utca felőli oldalát egy hatalmas, már kissé megtépázott tölgy szegélyezi, amelyik törzsének a kerülete eléri az 5-6 métert. Hivatalosan a “fenyvest” gyermekjátszótérként tartják nyilván, és egy páros hinta ugyan található is itt, de inkább kedvelt sétahely, s mivel itt mindenki által könnyen megközelíthető a szép nagy platánfákkal díszített vízpart, néhányan itt szoktak horgászni is. A fák egy része sajnos egyre inkább elöregszik és a villámcsapások is sűrűn érik őket, s ezzel egyidejűleg jelemző az elbokrosodás is. A terület karbantartása nem kis feladatot jelent, de érdemes lenne a növényzet megritkításával visszaadni a park jellegét, amely vélhetőleg még kedveltebbé tenné az idelátogatók körében is.

 

Hősi temető és emlékhely: 
A belterülettől légvonalban is többszáz méterre helyezkedő köztemetővel ellentétben, a falu belső részén, a Kossuth utcában található a Hősök temetője, az egykori szérüskert sarkában, ahol a légitámadások miatti légó árkok voltak kialakítva. A II. világháború végén egy nagylétszámú szovjet hadifogolytábor volt a községben. A háborús harcokban és később a táborban sokan meghaltak, akiket kezdetben erre a területre temettek el. A korábban az utak mellett eltemetett 47 szovjet katonát is áthozták ide, részükre állítottak fel egy orosz nyelvű síremléket. Emellett még majdnem 1000 német és magyar katonát, civilt temettek el errefelé. A II. világháborúban elhunytakra emlékező magyar nyelvű felirat a nagyobbik emlékmű oldalán róluk (is) emlékezik meg nemzetiségtől függetlenül. Az emlékhely jellege megváltozott az idők folyamán, hiszen más kegyeleti megemlékezéseknek is helyet biztosított. Néhányan, akiknek valamelyik hozzátartozójuk itt halt meg, kis fejfákat is állítottak a temetőbe. A halottak elhelyezkedése vélhetőleg jóval nagyobb területen van, mint maga a temető. 1996-ban a gázhálózat kiépítésénél az építőmunkások több esetben is találtak emberi maradványokat vagy korabeli tárgyakat a közeli utcák földjében. 2001-ben egy német alapítvány munkatársai az egykori német katonák után kutatva több azonosítható holttestet elvittek a hősi temetőből egy központi német katonai temetőbe, de valószínűleg még sok magyar, német és szovjet katona fekszik a környéken. 2005. augusztus 20-án, avatta fel Alföldi Albert, a Megyei Közgyűlés alelnöke a nemzeti ünnepek emlékhelyét, a temető baloldali részében. Az emlékmű hármas halmában három kopjafa helyezkedik el. egy az 1848-as, egy az 1956-os forradalom és szabadságharcra emlékezve. A középső kopjafán az állami és községi címer található, az 1000-es és az 1947-es községalapítási évszámmal.

 

Böddi-szék: 
Részletek Ifj. Kovács Sándor (alapítványi kuratóriumi tag): A Dunatáj Teremészet- és Környezetvédelmi Közalapítvány bemutatja a Böddi-széket (2003) c. kiadványából: “A Böddi-széket méltán nevezhetnénk a Duna-Tisza köze egyik -oázisának- mind növénytani, mind állattani vonatkozásban. A terület szinte érintetlen, csupán az 1960-as években létesített V. számú csatorna építése jelentett beavatkozást. Természeti értékei miatt nemcsak hazai, hanem európai jelentősége is van. Ezért 2002. tavaszán nemzetközi jelentőségű vizes élőhellyé, ún. Ramsar-i területté nyilvánították, és mint minden szikes tó Magyarországon, védelem alá került. A kiemelkedő tájképi terület az Alföld egyik legszebb szikes pusztája, melynek kialakulásában elsődleges szerepet a Duna folyószabályozás előtti felszínalkotó tevékenysége, másodlagosan a szél játszotta. A Böddi-széken megtalálható időszakos tavak nyílt vizű, tipikus fehér szikes vizek, amelyek általában igen sekélyek, 15-30 cm. mélységűek. Itt a magas sótartalom megakadályozza a növényzet térhódítását, ennek ellenére a gerinctelen állatvilág egyes képviselői tömegesen jelennek meg a vízparton. Ennek köszönhető, hogy vonulási időszakban vízimadarak ezrei táplálkoznak a sekély vízben. A füves puszta legmagasabb pontja a 103 méter magas, kunhalomként emlegetett Otto, vagy más nevén Oltó halom. A Böddi-szék növényvilága sok tekintetben egyedülálló. A pusztai legelők nagy részén ma is zavartalanul virít a sziki vegetáció. Az időszakosan nedves szikes puszta egyik leglátványosabb növénye a szárazvirágként is közismert sóvirág. Endemikus fajunk a sziki őszirózsa, melynek virágai ősszel lilára -festik- a szikeseket. A kedvezőtlen adottságú, nagy só- és szódatartalmú, jelentős hőingadozású és kopár felszínű vaksziken és szikfokokon csak az úgynevezett sós sivatagi, illetve félsivatagi növények képesek megélni. A szikes tavak mélyebb, vízzel borított parti zónájában mocsári növényzet jelenik meg, ami a gazdagabb növényzetű fekete vizű állapot kialakulását eredményezi. Az erősen szikes és kemény talajban kevés állatfaj tud megélni. A szikes tavak zavaros vizében a gerinctelen fauna legnépesebb csoportját a csillósok alkotják, melyből itt 8 faj került elő. A Böddi-széken is tömegesen élnek a jellegzetes szikes vízi rák-fajok. A szitakötők ragadozó életmódú lárvái a parti növényzettel fedett sekély vizekben, valamint az V. számú csatorna vizében fejlődnek. A rovarok közül elsőorban a törpeszúnyog lárvák, másodsorban az árvaszúnyog fajok lárvái népesítik be a vizes életteret. A legnagyobb figyelmet a Vörös könyvben is szereplő benszülött (endemikus) fajunk érdemel: a pusztai gyalogcincér. Az időszakos kiöntésekben halakat egyáltalán nem találunk, mivel azok minden nyáron (ritka kivétel, ha nem) kiszáradnak. Viszont az V. számú csatornában több halfaj is előfordul. A kétéltűek közül legnagyobb példányszámban a vöröshasú unka van jelen. Egyetlen páncélos hüllő fajunk, a mocsári teknős is jelen van. Lábatlan hüllőink közül a vízisikló él a területen. A szikes legelők madárvilága egyedülálló. Különleges adottságai miatt a Böddi-széket tradicionális táplálkozó- és pihenőhelye a nagy távolságokra vonuló vízimadaraknak. A terület értékét mi sem bizonyítja jobban, hogy a BONAPARTE partfutónak a Böddi-széken volt az első hazai előfordulása. Legnagyobb példányszámban évről-évre a lúdalakúak és a parti madarak jelennek meg. A ludak közül a világviszonylatban veszélyeztetett faj: a vörösnyakú lúd kisebb csoportjai is érkeznek ide telente a több tízezres nagy lilik és vetési lúd csapatok között. Ragadozó madaraink közül a fokozattan védett rétisas és a kerecsensólyom a legféltettebb kincsünk, melyek táplálékszerzés céljából gyakran járnak a Böddi-székre. Jelentős a partimadár állomány. Ezek közül legértékesebb a széki lile melynek itt fészkel a legnagyobb hazai állománya (5-7 pár). Programunk egyik fő célja, hogy a széki szaladónak is nevezett madár hazai fészkelő állományát megmentsük a kipusztulástól. A szikes padkák között megbújva költ kígyószemű madarunk az ugartyúk, a sík pusztán pedig az Alföld legnagyobb futómadara, a túzok is 1-2 párban. Emlőseink közül a védett vidra és az európai sün is él a területen. A vörös rókák látványa már kevésbé örömteli, mivel az utóbbi időben jelentősen elszaporodtak, és ez kedvezőtlenül hat a földön fészkelő madarak állományára. A Környezetvédelmi Alap Célelőirányzat támogatásával 2001-ben létrehoztunk egy fedett madármegfigyelőtornyot, valamint mesterséges odukat telepítettünk. A 2002-ben kapott támogatásból egy több oldalas színes kiadványt jelentettünk meg. Folyamatban van egy fedett pihenőhely kialakítása és egy gémeskút felújítása. Megszerveztük a hagyományos külterjes állattartást. A következőkben tervezzük ismertető táblák kihelyezését, tanösvény kialakítását és egy kutatóház létrehozását.

A Közalapítvány jelentős összegeket nyert pályázaton és a 2006. évben kialakította a széki lile tanösvényt, hidat építettek az V. sz. csatornán és ismertető táblákat is helyeztek ki a területre. 2014-ben az V. számú csatorna nyomvonalának áthelyezésével egy rendkívül nagy forrásigényű beruházásba kezdett a Nemzeti Park, amelynek célja a csatornából a Böddi-széki szíkes tavakba bekerülő “idegen víz” beáramlásának megszüntetése, ezentúl egy állattartó telep létrehozása, amely elősegítené a környezet eredeti jellegének megőrzését. Mindez a helybéli gazdálkodók tevékenységének korlátozását is jelenti, ezért a beruházás megítélése ellentmondásos a helyi lakosság körében, de annak pontos módja, célja és hatásai még nem tisztázódtak véglegesen.