Írta: dr. Sárközi Zsolt jegyző, az 1987 előtti időszak történetéhez felhasználva Bényei Terézia: Feljegyzések Dunatetétlen történetéből (1972), Bényei Mihály: Feljegyzések Dunatetétlen történetéből 1945-1987. és Czere Erzsébet Dunatetétlen község története 1914-ig, című munkáit.
Dunatetétlen kis település és csak néhány évtizede önálló község, a régmúltból kevés emlék és kevés dokumentum maradt fenn.
Az egykori Tetétleni családról elnevezett pusztán igazán jelentős változás a Teleki család letelepedésével és a kastély, valamint a hozzátartozó gazdaság kiépítésével köszöntött be a XIX és a XX. század fordulóján. Az ekkor épült épületek és a letelepedő cselédség alapozták meg a falu létét és mai arculatát, de csak a II. világháború után, 1947 áprilisában vált a község önállóvá, és igazi faluvá a grófi majorból. A tanyákról való beköltözéssel és az életszínvonal emelkedésének következtében az egyre több, újabb és jobb családi ház építésével kialakult a jellegzetes falusi utcaszerkezet, megszületett Dunatetétlen község. A szocialista évek május elsejei ünnepségeiből kialakulva április 30-án vagy az ehhez legközelebbi szombati napon tartjuk Dunatetétlenen a helyi falunapot de ma már inkább a tavasz megérkezését és a község születésének évfordulóját köszöntve.
Falunap 1997 Falunap 2004
Részletesen:
A kezdetek: A legkorábbi, pontosan meghatározható leletek a római korból származnak. Kr. u. 50-ben jelentek meg a környéken az első római csapatok, s a barbárokkal folytatott kereskedelmet szolgáló egyik út – valószínűleg a Pannóniából Daciába vezető – is a település területén keresztül vezetett. A 400-as években, a helyiek feltételezése szerint, a ma Solthoz tartozó Tételhegyen volt Attila, hun vezér főszállása, amelynek területe a mai Dunatetétlenre is kiterjedt. Ezt ugyan tudományosan nem bizonyították be, de az bizonyosra vehető, hogy a Duna-Tisza közén volt ez a szállás. A régészeti leletek alapján az is bizonyított, hogy a hunok megtelepedtek a környéken, és a tételhegyi halom, mint a síkságból kemelkedő magaslat teljesen megfelel az egykorú leírásoknak.
A középkori Tetétlen: Az Árpád-korban templomot építettek a község területén, ami valószínűsíti, hogy lakott településként létezett. A község első írásos említése 1382-ből való. A solti területek egyik legnagyobb birtokos-családja a Tetétleniek voltak. Máig nem tisztázott, hogy a településről kapta-e nevét a család, vagy a családról a település. Tetétlen nevű helység ugyanis több is volt az országban, a név más településtől is származhatott. Mindenesetre 1400-tól a terület a Tetétleni vagy Tetétlen család birtoka. A család ismert személye volt az 1440-es években Tetétleni Kelemen (Clemens de Tetetlen). 1446-ban Thetetleni László volt a Solti szék egyik szolgabírája. 1529-ben a török és rác csapatok pusztításainak következtében Tetétlen elnéptelenedett. 1590-ben házasságkötés révén a Tetétleni-puszta a Földváry család birtokába került.
1570. évi összeírásban lévő megnevezés
A török idők után: A feljegyzések alapján 1728-ban már újból voltak állandó lakosai a pusztának, megjelentek az állattenyésztéshez kapcsolódó szálláshelyek. Ebben az időben dunapatajiak bérelték a területet, 1767-től azonban a török előtti időkhöz hasonlóan dunavecsei családok, sőt Vecse község is.
XVIII.századi térkép XVIII. századi térkép belterületi részlete
1765-ös térkép Az 1765-ből származó térkép belterületi részlete
A század második felében alakultak ki a majorságok a község területén.1808-ban Kovács Mihály bérlő kocsmát vezetett a ma Csárda-dombnak nevezett helyen.
Vízszabályozási térkép 1840-ből Belterületi térképrészlet 1840-ből.
1866-ban a Földváry család megosztotta birtokait. A velük rokonsági viszonyban lévő családok voltak Tetétlen puszta későbbi birtokosai. Más források szerint már a XVIII. sz. második felében is a Teleki család volt a birtokos a területen. Az 1870-es években a pusztán már iskola is működött.
XIX. századi térkép Térképészeti dokumentum 1879-ből
A Teleki-korszak: A XIX.-XX. század fordulóján Dunatetétlenen Gróf Teleki József volt a tulajdonos a híres Teleki családból. Ekkoriban a terület közigazgatásilag Hartához tartozott.
Gróf Teleki József
A grófi család virágzó birtokot alakított ki több majorsággal. A család élénk közéleti tevékenységet folytatott, gróf Teleki József törvényhatósági bizottságoknak, a hartai képviselőtestületnek is tagja volt, részt vett az 1896-os millenáris kiállítás megrendezésében is, felesége is elnöke volt a vármegye baromfitenyésztési szakosztályának.
Gróf Teleki József fogadja a csendőröket
1907-ben 744 lakosa volt Dunatetétlennek. Vasútállomás, postahivatal, távíróállomás működött a településen.
Egy 1914-ben Dunatetétlenre címzett képeslap
A Nagymajor volt a grófi család lakóhelye, ide építtetett Teleki József 1914-ben egy parkkal körbevett kastélyt. A Nagymajorban a gróf egy 1-6. osztályos református iskolát tartott fenn.
Bényei József kocsis a grófi családdal
A grófi család, Teleki József és felesége, Teleki Mihály és felesége
első három gyermekükkel és a francia kisasszonnyal
A két világháború közötti években Gróf Teleki József unokaöccse, Gróf Teleki Mihály vette át a gazdaság irányítását az öreg gróftól, aki már nem bírta megfelelően ellátni a feladatot, de azért továbbra is itt élt. A földművelésügyi miniszteri pozíciót is betöltő Mihály gróf országos reformot dolgozott ki a földekre vonatkozóan, amit a Felsőház és a Képviselőház is megszavazott. (1940. évi IV. tv.) A törvény kevés kivétellel 500 holdban maximálta a földbirtokokat és évi 100 000 hold kiosztását tette volna kötelezővé. A miniszterségről azonban később lemondott, és a törvény végrehajtása a háborús körülmények között elmaradt.
A jelenlegi belterülettől meglehetősen távol a Kígyósi-csatorna és a fülöpszállási-soltszentimrei határ közelében a Böddi-szék mellett volt birtoka a pezsgőgyáros Törley Antalnak, a róla elnevezett Törley majorban. A Böddi-szék Sósér-puszta nevű részén volt kastélya Bauer Rudolfnak, aki 1900-as párizsi olimpián aranyérmet nyert diszkoszvetésben. A kastély ma ismét magántulajdonban áll, néhány éve szépen felújították.
Jelentős számú, elsősorban tót (szlovák) származású lakosság települt ki Kiskőrösről, az egykori tulajdonos, Hetényi Ákos nevét viselő Hetényi-pusztára, ahol a szorgalmas gazdák virágzó gazdaságokat hoztak létre, s a 30-as években külön iskolát is építettek. A tanyák virágkorában 200 lakosa is volt a Hetényi-tanyáknak, már szinte falusias jellegű utcára emlékeztető részekkel. Az iskolába egy fiatal evangélikus kántortanító, Kamondy Kálmán került, aki a 60-as évekbeli bezárásig és a tanyasi gazdaságok felszámolásáig a Hetényi-puszta tanítója volt. 1977-ben magát az épületet is elbontották, s az elnéptelenedett tanyák helyét a nagyüzemi gazdálkodás vette át. Az iskolából sok tehetséges gyerek került ki a nagyvilágba, akik a lerombolt iskola helyére a kilencvenes években egy vasúti sínekből álló vaskeresztet és egy emléktáblát emeltettek gyermekkorukra és iskolájukra, tanítójukra emlékezve.
Megemlékezés Kamondy Kálmán születésének 100. évfordulóján
2010. április 10.
A Nagymajori uradalomban a második világháború előtt az itt élő cselédségen kívül évente 150-160 fő summás, arató is dolgozott más, néha egészen távoli vidékekről érkezve. A trianoni szerződés után ez is kissé megváltozott, a felvidéki dolgozók az új határok miatt már elmaradtak.
A major kifejezetten modernnek számított a maga korában, cséplőgépek, gőzekék, traktorok, magtisztítók, arató gépek, fűkaszálók voltak, és volt külön malom és áramfejlesztő telep is. Az itt élő cselédek az átlagosnál jobbnak mondható munkakörülmények miatt is szívesen dolgoztak Tetétlenen. Még a szocializmus alatt írt munkákban is, – amikor túl sok jót írni egy grófi családról nem volt kívánatos – leírták, hogy “a többi uradalmakhoz viszonyítva itt valamivel “jobb volt a szolgálat” vagy “Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ebben az uradalomban nem hajtották agyon a cselédet a munkával, sok más uradalomhoz viszonyítva.” De több visszaemlékező szerint is nem utolsósorban a család és a fiatal gróf emberséges bánásmódja miatt dolgoztak itt szívesebben.
1940
1944-ben a közeledő szovjet csapatok elől a grófi család külföldre menekült. Gróf Teleki Mihály Angliában telepedett le, édesanyja révén voltak angol rokonai – ahol szerényebb körülmények között dolgozott és élt feleségével. A gyermekek közül többen is visszalátogattak egy-egy alkalommal a községbe, de a gróf bár visszavágyott, többé nem tért vissza Magyarországra.
Gróf Teleki Mihály Londonban Gabriella
nevű lányával utolsó éveiben
Mire lehetőség nyílott volna rá, egészsége miatt nem tehette meg. Ennek ellenére magas kort megérve, 1990-ben halt meg Londonban. Öt gyermeke Európa különböző országaiban telepedett le, egyedül Ilona nevű lányuk élt Magyarországon, Budapesten, 2003-ban bekövetkezett haláláig. Természetesen a háború következtében kialakuló változások a cselédség életében sok javulást is hoztak, s a korábbi idők és a rákövetkező új rendszer megítélésében máig meglehetősen megosztottak az emberek. De a grófi család több tagja is évtizedekig levelezett még a faluban maradt néhány emberrel, többen is jó szívvel emlékeztek rájuk még 1997-ben is, amikor az önkormányzat hivatalosan felvette a kapcsolatot a családdal.
A II. világháborútól a rendszerváltozásig: Az 1944-ben megérkező szovjet hadsereg Dunatetétlen területén egy viszonylag nagyméretű hadifogolytábort rendezett be, sok-sok német, magyar és más nemzetiségű hadifogollyal, de voltak közöttük összefogdosott civilek is. A táborban meglehetősen mostoha körülmények voltak és sokan meghaltak, akiket meglehetősen követhetetlen módon temettek el. Több mint ezer katona lett elhantolva az akkor még kialakulatlan község területén. Némelyik megmaradt korabeli épületben, ahol a foglyokat szállásolták el, még ma is láthatóak a gerendákon a fogvatartottak bejegyzései.
A háború után a volt földbirtokosok (Teleki József, Teleki Mihály, Boronkay Miklós, Törley Antal, és Bauer Rudolf örökösei) földjeit szétosztotta a földosztó bizottság.
A grófi birtokok szétosztása – Földkönyv 1947
1947-ben egy február 27-én kelt belügyminiszteri határozat április 1-jével jelölte meg Dunatetétlen község megalakulását, s egy községi segédjegyző kirendelését a jegyzői kirendeltség vezetésére. A Dunatetétlenre vonatkozó hartai állami “B” anyakönyvi kerület viszont május 15-én kezdte meg a működését, s más források szerint is az önálló község tényleges létrehozatalára ezen a napon került sor. Juhász János lett a községben az első bíró.
Dunatetétlen községgé alakítása1947 Dunatetétlen község alakításakori településrészek
Dunatetétlen első képviselő-testülete
A lakosság néhány év múltán megkezdte a község új arculatának kialakítását, s elkezdődött az új házak építése, eleinte a grófi épületek bontott anyagaiból. Az uradalmi birtokokat még korábban kiosztották a cselédség között, azonban a negyvenes évek végén bekövetkező rendszerváltozás után hamarosan megalakultak a szövetkezetek és előbb-utóbb ezeknek a keretei között kellett, hogy gazdálkodjanak az emberek.
1956-ban Dunatetétlenen is voltak akik hangot adtak az elégedetlenségüknek, de nem voltak tömeges megmozdulások, a helyi forradalmi események kimerültek egyes iratok széthordásában, elégetésében. Néhányan azonban ezért is börtönbe kerültek.
Az 50-es évek végén, illetve a 60-as években kezdett igazán fejlődni a település, kiépült a vízvezeték-, és a villamosenergia-hálózat, jelentős részben önkéntes, társadalmi munkával új iskolát, óvodát építettek.
A javuló körülmények mellett a népesedési adatok is kedvezőek voltak, ahogy az akkoriban az egész országban is jellemző volt. A falu lakosságszáma majdnem elérte a 900 főt. Ekkoriban töltötték fel a község belsején keresztülfolyó egykori Duna-mellékágat, a Fűzvölgyi-csatornát nagyobb mértékben vízzel, amely jelentős nagyságú területek öntözését teszi lehetővé, emellett horgászvízként és természeti látványosságként idegenforgalmi vonzerővel is bír.
Településfejlesztési eredmények 1969-ből
Különösen magas szinvonalú volt a sportélet, az 1000 lakosnál még ekkor is kevesebb lélekszámú falu ma már hihetetlennek tűnő eredményeket ért el a legkülönfélébb sportágakban, hiszen sokkal, néha tízszer nagyobb települések csapatait győzte le. Már a negyvenes évek végén megalakult a labdarúgó-csapat, amely azt évek során háromszor nyert járási bajnokságot.
1947-ben alakították ki a labdarúgó-pályát a volt grófi csikóakók területén, ahol megfelelő füves talaj volt. De más sportágakban is elkezdődött az élet. Nagy Zsigmond európai csúcstartó volt súlylökésben.
Nagy Zsigmond
Asztaliteniszben többször nyertek járási bajnokságot a tetétleniek, de volt amikor sikerült a megyei bajnokságot is megnyerni.
Az iskola leány kézilabdacsapata egészen rendkívüli eredményeket produkált. A járási versenyeken évekig nem akadt ellenfelük, de többször megnyerték a megyei bajnokságot is, s eljutottak az országos szpartakiád döntőkig.
Mindez elsősorban az ötvenes évek végétől kb. 1967-ig volt igaz. Néhány eredmény a rendelkezésre álló dokumentumokból. 1965-ben az iskola fiúcsapata négytusában Apostag, Solt, Szabadszállás, Kunszentmiklós versenyzőit győzte le, csapatban és egyéniben egyaránt. Az 1967-ben a már nem a legjobb összeállításában játszó leány kézilabdacsapat Szabadszállás, Kissolt, Kunszentmiklós és Dunavecse csapatait fölényes, összesítve 36:5-ös gólkülönbséggel verte, két meccsen kapott gól nélkül.
A kedvező jelenségek mellett azonban vitatható eredménnyel járó fejlemények is bekövetkeztek. Az évtized végére megfigyelhetővé váltak a koncentrálódás jelei. A javuló gazdasági körülmények hatására egyre több új ház épült a faluban, de ezzel együtt megkezdődött a központilag is ösztönzött elvándorlás a tanyákról, néhányan a községbe költöztek be, mások más településre mentek el. A 60-as évek közepén az elvándorlások miatt megszűnt a Hetényi-pusztai iskola. A különböző termelőszövetkezetek is összeolvadtak, a község gazdasági életében a hartai székhelyű Erdei Ferenc termelőszövetkezet játszotta a legjelentősebb szerepet, amely a legjelentősebb és majdnem kizárólagos munkáltató volt. A természetes folyamatokon túl, adminisztratív intézkedésekkel további koncentrálódást erőltettek a községre, immár a település határain túlnyúlóan, csökkentve így annak önállóságát.
A 70-es évek végétől országosan kezdődő népességfogyás kedvezőtlenül hatott a községre is. 1982-től a község elveszítette önállóságát és Harta nagyközséggel kellett közös tanácsot alkotnia és az intézményeket is Hartáról irányították. A 80-as években is folytak fejlesztések, de mindehhez a lakosság is jelentősen hozzájárult a településfejlesztési hozzájárulás fizetésével. A közös tanácsi lét megítélése máig ellentmondásos, de a lendületét veszített, nehezedő gazdasági körülmények között olyan nagy beruházásokra már nem került sor mint a korábbi évtizedekben.
1988-ban meghalt Bényei Mihály, az egykori grófi kocsis fia, akinek a legnagyobb szerepe volt a kitűnő sporteredmények elérésében. Évtizedekig vezette Dunatetétlenen az iskolát, majd a 80-as években a község vezetője lett, haláláig elöljárói tisztségben.
Cikk 1984-ből Bényei Mihályról (a cikkben tévesen Teleki Jánost írnak József vagy Mihály helyett)
A rendszerváltozástól napjainkig: Az 1990-es rendszerváltozás idején a település visszanyerte önállóságát. Ősszel megalakultak az önkormányzatok, Dunatetétlenen az azóta is a tisztséget betöltő Pálfi Mihálynét választották polgármesternek, aki korábban Bényei Mihályt követte az elöljárói pozícióban. A megnövekedett cselekvési szabadság és az országosan is elinduló közmű-fejlesztések nyomán több beruházás is elindult a községben, hasonlóan a korábbi rendszer kezdeti éveihez. Még a rendszerváltozás hajnalán a lakosság kábeltelevíziós hálózatot, az önkormányzat 1993-ban gyógyszertárat és egy fogorvosi rendelő-helyiséget alakíttatott ki, de sajnos ez utóbbi csak pár évig működött a kis lélekszám miatt.
(2).jpg)
Szintén ebben az évben az önkormányzat szervezésében kiépült a vezetékes telefon-, 1996-ban a földgáz-hálózat.
Pálfi Mihályné polgármester meggyújtja a gázt 1996-ban
Az évtized elejének önállósodási hangulatában iskolabővítési beruházás is indult, célként tűzve ki a felsőtagozat helyben történő oktatását. De a változó politikai célok, és a változó támogatási rendszer, a szakmai előírások és a kistelepüléseket leginkább érintő csökkenő születésszám miatt ez nem sikerülhetett. Az elkészült új iskolaszárny egy szolgálati lakásnak ad helyet, többi részében sajnos kihasználatlan.
A gyermeklétszám csökkenése miatt egyre nagyobb terhet kezdett jelenteni a meglévő két intézmény fenntartása is, ezért az önkormányzat 1996-tól társulási szerződést kötött Harta önkormányzatával, amelynek értelmében ismét hartai székhellyel működnek a közoktatási intézmények. Ezek nem helyből történő irányítása kétségkívül csökkenti az önállóság érzést, de a társulás révén kapott többletbevétel megteremti a lehetőséget a meglévő intézmények minél további helyben tartására.
1997-ben a községházának az alkalomra felújított nagytermében, a Faluházban ünnepelte Dunatetétlen megalakulásának az 50. évfordulóját, ahol a község fejlődésében játszott jelentős szerepéért posztumusz kitüntetést kapott Gróf Teleki Mihály és Bényei Mihály, megteremtve a hagyományát a településért sokat tevő és dolgozó emberek elismerésének. Az ünnepségen Mihály gróf két legidősebb gyermeke, Teleki Sarolta és Teleki Ilona képviselte a családot. Bényei Mihály kitüntetését gyermekei és családjuk jelenlétében özvegye, Bényei Mihályné vette át.
A 2000-es években a hulladékokkal kapcsolatos beruházások jelentették a legnagyobb feladatot. A 2000-ben indult próbálkozás a szennyvíz-csatorna-hálózat kiépítésére végül 2005-ben sikert hozott. A település közel 160 millió Ft céltámogatást nyert a beruházásra, amely a kedvező lakossági fogadtatás és a méretünkhöz képest nagyon jelentős, nagyjából 24 millió Ft-os önkormányzati forrás segítségével 2007 végére elkészülhetett. Ez a valaha volt legnagyobb összegű, 225 millió Ft-os beruházás a községben.
A hálózat közösen épült ki Solt város hálózatával és az ottani tisztítóműre csatlakozik. Mai ismereteink szerint ez volt az egyetlen még hátralévő, a településen új közmű-rendszert kialakító beruházás. 2002-től működik a községben a szilárd hulladék elszállításával és ártalmatlanításával kapcsolatos közszolgáltatás. A XXI. sz. új technikáját jelzi, hogy két mobiltelefon szolgáltató cég is antennákat szereltetett fel a községben, emellett kiépült a szélessávú internet-kapcsolat lehetősége is. 2011-ben teljesen fel lett újítva a községházaként működő egykori kastélyépület, s Bényei Mihály egykori szolgálati lakásából egy a modern kor kihívásainak is eleget tevő közösségi hely és könyvtár létesült.
Dunatetétlen átlagos kistelepülésként éli az életét de ez a kistelepülési lét sajnos sok mindennek gátja a jelenlegi anyagias világban. Az ország nehezedő gazdasági körülményei az egyébként is hátrányos helyzetű kistelepüléseket fokozottan sújtják, az amúgy is szűkös szolgáltatások szinte teljesen leépülnek, ördögi kört indítva ezzel, amikor az egyébként is jelentős számban elvándorló fiatalabb korosztály számára még kevésbé lesz vonzó a helybeli letelepedés. A foglalkoztatottság a 2010-es évekre egyre romló irányt mutat, bár a termelőszövetkezet egy részéből alakult társaság ma is jelentős létszámú munkaerőt foglalkoztat. Sertéstenyésztő telep, ipari üzem is működik a községben, vannak magángazdálkodók is. Probléma leginkább a női és a kvalifikáltabb munkaerő foglalkoztatásával van. Többen ingáznak a közeli településekre, mert a földrajzi elhelyezkedés és a közlekedési lehetőség más kis falvakhoz képest jónak mondható. Van akiket vonz és vannak, akiket letelepedésre is késztetett a falu csendessége, rendezettsége, jó közbiztonsága, az intézmények családias hangulata, és a természeti környezet. Az elérhető helybeli szolgáltatások és a munkalehetőségek csökkenését ezekkel, s jó közösség kialakításával lehet ellensúlyozni, hogy az uralkodó felfogástól eltérő értékszemlélet alapján egyeseknek továbbra is vonzó legyen az ittmaradás vagy a letelepedés.
2000-ben zászló- és címeravatással egybekötve ünnepelte a község az államalapítás 1000. évfordulóját.
A község milleniumi zászlójának átvételénél az egykori uradalom vezetőjének, Gróf Teleki Mihálynak Ilus contessként is emlegetett Ilona nevű lánya volt a zászlóanya, kifejezve, hogy a község alapítói és jelenlegi lakosai, az egykori grófok és a cselédek leszármazottai a nehezebb évtizedek után együtt, reménykedve fordulnak az új évezred felé, hogy hosszú, boldogabb jövőt hozzon Dunatetétlennek.
Gróf Teleki Ilona zászlóanya Pálfi Mihályné polgármester
Községtörténeti munkák, szakdolgozatok:
Bényei Terézia :Feljegyzések Dunatetétlen történetéből 1972
Bényei Mihály: Feljegyzések Dunatetétlen történetéből 1945-1987 1987 Itt olvasható
Czere Erzsébet: Fejezetek Dunatetétlen történetéből a kezdetektől 1914-ig 1999
Juhász Gyula Tanárképző Főiskola, Szeged
Kovács Erika : A dunatetétleni iskola története (egy kisiskola tündöklése és hanyatlása) 2005
Tessedik Sámuel Tanítóképző Főiskola, Szarvas
